Magyar Unitárius Egyház

Az unitárius egyház a protestantizmus legradikálisabb eszmei áramlataként alakult ki a 16. században, Lengyelországban és Erdélyben. A Szentháromságot tagadó egyház erdélyi megalapítója és első püspöke Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1520. k. - Déva, 1579.) volt, aki a protestantizmus különböző felekezeteit végigjárva jutott el az oszthatatlan egy Isten eszméjéhez. Az ő hatására tért át erre a felekezetre János Zsigmond, Erdély első fejedelme is. E korai időszak legnagyobb megvalósítása az az erdélyi országgyűlési határozat volt, amely 1568-ban, Tordán – a világon először – törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadság eszméjét. Ettől a dátumtól számítjuk az unitárius egyház megalakulását is.

Dávid Ferenc halála után a belső teológiai nézeteltérések és a külső nyomás egyként gyengítette az új felekezetet. E gyengülési folyamatnak Enyedi György – a 16. század egyik legkiválóbb tudósa, szépírója és teológusa – vetett véget, akit 1592-ben választottak az egyház püspökévé.

Az unitárius elnevezést (unitaria formában) először az 1600. évi lécfalvi országgyűlés használta.

Az 1716–1737 közötti időszakban az egyház összegyűjti belső erőit, anyagilag, közigazgatásilag újraszervezi magát. A világiak két főgondnokot választanak, és közös tanácsot létesítenek az egyháziakkal. Püspökké választják Szentábrahámi Lombárd Mihályt, ő írja meg latin nyelven az első rendszeres unitárius hittant A keresztény teológia rendszere címmel.

A megpróbáltatásoknak az 1781-ben, II. József által aláírt türelmi rendelet vet véget, amely immár lehetővé teszi az unitáriusok számára is az új templomok és iskolák építését. E rendelet által biztosított szabadabb légkörben, 1786-ban választják püspökké Lázár István kolozsvári rektort. Az ő püspöksége idején közel ötven új unitárius templom, torony és iskola épül, köztük a kolozsvári unitárius templom is. Ekkor határozzák el egy középfokú egyházi iskola felállítását Székelykeresztúron, amely 1804-ben kezdi el működését. A 19. század a fellendülés időszakát jelenti az unitáriusok számára. 1821-ben hivatalosan is felveszik a kapcsolatot az angol hittestvérekkel, 1831-ben, Bölöni Farkas Sándor utazása nyomán létrejön a kapcsolat az észak-amerikai unitáriusokkal. 1861-ben Kriza János és Nagy Lajos szerkesztésében megjelenik a Keresztény Magvető című unitárius teológiai folyóirat, az első ilyen jellegű kiadvány Erdélyben. 1888. szeptember 10-én keltezett végrendeletében Berde Mózes egész vagyonát az unitárius egyházra hagyja. Gondoskodása külön kiterjed a tanuló ifjúságra az ún. cipóalapítvány létesítésével, amely sok szegény sorsú és szorgalmas ifjú tanulását teszi lehetővé.

1900-ban, Kolozsváron megalakul az első unitárius ifjúsági szervezet, amely a későbbi Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köreinek Egyetemes Szervezete (1929–1948), és a mai Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (1991–) jogelődje. 1910-ben megalakul az Unitárius Nőszövetség.

A huszadik század megpróbáltatásai az Unitárius Egyházat sem kímélték. A trianoni békediktátum után a romániai nacionalista államhatalom igyekezett erőszakkal elrománosítani az unitárius többségű falvak lakosságát. Az állami törvények az oktatást románosítják, a magyar nyelvű tanítás fokozatosan visszaszorul a vallásos nevelés területére. Védekezésképpen egyházközségeink új felekezeti iskolákat létesítenek.

E folyamat tovább folytatódik a második világháború után is. Az 1948-as államosítás és a tanügyi reform rendjén, gyülekezeteinktől elveszik épületeiket, földterületeiket és erdeiket, államosítják iskoláinkat, megszüntetik egyháztársadalmi szervezeteinket, elkobozzák irattárainkat, kegytárgyainkat, régi dokumentumainkat.

A huszadik század második felében a falusi egyházközségekből a fiatalok tekintélyes része városra települ. A régi egyházközségek meggyengülnek, lélekszámuk csökken, az egyház a városokba beköltözött, szétriasztott híveinek megőrzésére és gondozására összpontosítja erőfeszítéseit. Új egyházközségek alakulnak Kolozsváron, Csíkszeredában, Kőhalomban, Homoródon, Brassóban és Székelyudvarhelyen.

1989 után, a kommunista elnyomás alóli felszabadulás eredményeképpen gyümölcsöző testvéregyházközségi kapcsolatok bontakoznak ki az amerikai egyesült államokbeli unitárius–univerzalista gyülekezetekkel, fellendül a templomok és más egyházi épületek építése, beindul a földtulajdonok és ingatlanok visszaszolgáltatása, az egyházközségekben újjászerveződnek az ifjúsági egyletek és a nőszövetségek, 1993-ban Kolozsváron és Székelykeresztúron újraindulnak az unitárius kollégiumok.

A Magyar Unitárius Egyház honlapja: http://unitarius.org